„…Fotósként mindig az őszinte pillanatokat kerestem. Az állatoknál pedig nincs őszintébb modell…”
Hogyan kezdődött a fotózás az életemben?
Ahogyan az sokaknál lenni szokott, már gyerekként szerettem fotózni. Ami eleinte csak játék volt, a gimnáziumi évek környékére már igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Akkor már nem volt kérdés, hogy merre szeretnék továbbmenni.
Több év tanulás és fejlődés után 2013-ban elindítottam Komlón a Rana Photo Kreatív Fotóstúdiót. Az évek során sok területen kipróbáltam magam, sokféle embert és helyzetet fotóztam, de valahogy mindig akkor éreztem igazán a helyemen magam, amikor állatokkal dolgozhattam.
Ez a szeretet és lelkesedés vezetett oda, hogy 2026-ban úgy döntöttem: a fotózásban teljesen az állatok felé fordulok, és csak azzal foglalkozom, ami igazán közel áll hozzám.
Miért pont az állatok?
A lassan két évtizedes tapasztalat során mindig egyre közelebb éreztem magam hozzájuk.
Szeretek emberekkel is foglalkozni – egy jó portré számomra mindig többet ér bárminél. De csak akkor, ha őszinte. Az állatokkal ez nem kérdés: ők mindig önmagukat adják.
Ez egyszerre könnyebbség és komoly kihívás fotósként. Nincs póz, nincs megjátszás – csak pillanatok vannak.
Amikor sikerül elkapni pont azt az ugrást, azt a mosolygós, nyálas kis pofit, vagy azt a színtiszta imádatot, ahogy a gazdájára néznek… akkor nincs mit magyarázni. Azért a pillanatért megéri minden földön fetrengett perc.
Miért szeretek leginkább a természetben fotózni?
Az erdők, mezők, füves rétek vagy sziklás hegyoldalak valahol az állatok természetes közegei. Akkor is, ha éppen egy panelben élő kutyáról beszélünk.
Ők onnan jöttek, és valahogy még mindig oda tartoznak.
És ez a képeken is érződik. A természetben minden sokkal szabadabb, lazább és őszintébb. A fények, a színek, a mozgás – minden segít abban, hogy az állat valódi személyisége jelenjen meg.
Szeretek műteremben is dolgozni velük, mert ott lehet játszani a fényekkel és a hangulattal, de számomra a természet az a közeg, ahol igazán életre kelnek a képek.
Hogyan zajlik nálam egy fotózás?
A legtöbb fotózásnál az a probléma, hogy mindenki az órát nézi. „Van egy óránk, férjünk bele.”
Állatokkal viszont ez egyszerűen nem működik.
Egy fotózás nálam inkább egy folyamat. Először ismerkedünk, hagyom, hogy a kutya vagy macska megszokja a helyzetet, felfedezze a környezetet, és kicsit engem is.
Játsszunk, sétálunk, nevetünk, és közben lassan kialakul egy laza, kötetlen hangulat. Amikor mindenki megtalálja a komfortzónáját – a gazdi is, a négylábú barát is – akkor kezdődik igazán a fotózás.
És sokszor pont ekkor születnek a legjobb pillanatok.
Mit szeretnék visszaadni a képeimmel?
Azt az állatot, akit a gazdája ismer és szeret.
Nem egy tökéletes, beállított verziót, hanem azt a kis lényt minden furcsaságával együtt. A görbe szőrszálakkal, a sáros tappancsokkal, a nyáltól ragacsos bundával.
Azt a kapcsolatot szeretném megmutatni, ami csak egy gazdi és a kedvence között alakulhat ki.
Mert ezek a pillanatok azok, amelyek később igazán értékessé válnak.
Mit csinálok, amikor nem fotózom?
Ha nem fotózom, akkor is igyekszem minél több időt a természetben tölteni.
Sokszor egy jó nagy sétával a kutyáimmal, Fügével és Noisyval, akik különösen élvezik, ha minden pocsolyába belecsobbanhatnak útközben.
Szeretek a kertben tenni-venni, az otthonunkat szépítgetni, vagy néha egyszerűen csak lustálkodni egy kicsit. Ilyenkor általában a macskák is gyorsan megtalálnak – különösen Trisztán, aki mindig készségesen odabújik, és egy alapos dögönyözés után boldogan alszik el az ölelésünkben.
Ők mindannyian az én kis békeszigeteim.
Ha szimpatikusak a gondolataim és szeretnéd kipróbálni milyen velem egy közös „séta” – akkor szeretettel várlak egy fotózásra.